Az 1923-ban Japánban napvilágot látott Hachiko gazdája a Tokio Egyetem professzora, Hidesaburo Uano volt, akihez 2 hónapos korában került. Minden reggel együtt mentek az állomásra, ahonnan a professzor vonattal indult munkába. A kutya nemcsak elkísérte Dr. Uanot, de délutánonként ugyanott várt is az érkezésére. Így ment ez 1927-ig, amikor a professzor szívrohamot kapott az egyetemen és soha többé nem érkezett meg az állomásra. Hachiko ennek ellenére még 9 éven át, egészen élete végéig minden egyes délután ott várta őt.
Látva a kutya hihetetlenül hűséges, hosszú éveken át tartó várakozását, sokan próbáltak segíteni rajta, többen örökbefogadták, de Hachiko nem volt hajlandó gazdát váltani, mindenkitől megszökött, hogy az állomáson várhasson a professzorra. Az ott dolgozók ellátták élelemmel és fekhelyet is kialakítottak neki, mivel tudták, hogy Hachikot nincs, ami eltérítse céljától. Sem a forró nyarak, sem a hideg telek nem tudták elűzni őt az állomásról.
Egyszer a professzor egyik régi tanítványa felismerte Hachikot az állomáson. Kikuzaboro Kobayashi az akita kutyafajta kutatásával foglalkozott, ő állapította meg, hogy csupán 30 fajtiszta akita létezik, közülük egy volt Hachiko is. Az egykori tanítvány gyakran meglátogatta a kutyát és több cikket is írt róla. 1932-ben egyik írása megjelent egy tokiói újságban, Hachiko pedig ekkor tett szert országos ismertségre. Híre bejárta a városokat, nemzeti kincs lett belőle. Tiszteletére az állomáson bronzszobrot emeltek, melynek avatásán rengeteg ember mellett maga Hachiko is jelen volt.
Nem sokkal később, 1935-ben a várakozás vége ért, mikor majdnem egy évtizeddel gazdája után Hachiko is örök álomra hajtotta fejét. 12 évesen betegség végzett vele, március 8-án találtak rá Shibuya egyik utcájának kövén. Testét kipreparálták és a tokiói Nemzeti Természettudományi Múzeumban állították ki, a gazdájáról elnevezett parkban. Hachiko nemcsak a japánok büszkeségévé vált, de örök jelképe is lett az ember és kutya között lévő különleges kapcsolatnak.
Hacsikó életének történetét többször meg is filmesítették, a legújabb filmes változatban Richard Gere (Micsoda nő!, Legbelső félelem) játssza a főszerepet. A Hollywoodi mozifilm napjaink Amerikájába lett átültetve, vélhetőleg a könnyebb eladhatóság kedvéért, de mondanivalóján és lényegén azonban szinte alig változtattak. Kapcsolódj ki, készíts magad mellé pár darab papír zsebkendőt, és nézzétek meg a mozifilmet itt nálunk! Mindezek alapján nyilván remek szórakozást nyújt az egész családnak!