Időnként azon tűnődhetünk, vajon a megfelelő helyen vagyunk-e ahhoz, hogy Isten tervezett kiáradását fogadjuk. Buzgóságunkban néha elkapkodjuk a dolgokat, vagy másrészt pedig közömbösekké válunk ezekkel az üzenetekkel szemben.
A Biblia azt mondja nekünk az 1Péter 1:13-ban: “Ezért övezzétek fel gondolkodásotokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek.”. Világos, hogy az időzítés a minden.
Te mire készülsz? Az én esetemben olyan helyzetben vagyok, amikor arra várok, hogy megkapjam Istentől a következő megbízatásomat. Tudom, hogy a jelenlegi munkám nem minden, amit Ő tartogat számomra, és bár nagyon hálás vagyok, tudom, hogy van még ennél több is.
Mit tehetünk?
Legtöbbször, amikor hallottam az Úrtól, akkor direkt kérdést tettem fel. Máskor olyan volt, mint egy megérzés vagy zsigeri érzés, amikor a lelkem figyelmeztetett vagy tájékoztatott. De soha nem éltem át a napomat úgy, hogy csak Istenre figyeltem. Ez egy olyan pillanat volt, mint amikor valaki azt mondja: “Igen, úton van, figyelj rá!”, és akkor felhúzott antennákkal állunk készenlétben.
Na most, tipikusan én – mindent túlelemzek. Így aztán elkezdek gondolkodni: “Nos, vajon eleget teszek azért, hogy úgy helyezkedjek, hogy halljam az Urat?”.
Ez elgondolkodtatott arról, hogyan lehetünk biztosak benne. Olyan sokszor előfordul, hogy véletlenszerűen feldobjuk az imákat, aztán elsétálunk anélkül, hogy időt szánnánk arra, hogy valóban meghallgassuk a választ. Vagy, ha imádkozás után mégis figyelünk a válaszra, és nem kapjuk meg azonnal, akkor megyünk tovább a dolgunkra, és elfelejtjük az egészet. Amikor rájöttem erre az igazságra, ráébresztett arra, hogy mindig figyelnem kell Istenre, és keresnem kell Őt mindenben, amit teszek – nem csak az imaidőben.
A korai bibliai időkben a királyok és a próféták mindenben keresték Istent, és várták a válaszát. Tőle függtek! Nem beszélhetek senki más nevében, de nekem időbe telt, mire eljutottam erre a pontra. Régebben úgy éreztem, hogy amíg hívő vagyok és jó jellemmel rendelkezem, addig nagyjából bárhol élhetek, bárhol dolgozhatok, és így tovább. Igen, bizonyára van szabad akaratunk, de Isten akarata a legjobb számodra.
A felkészülés cselekedetei
- Tartsd az elmédet tisztán, és azonnal töröld az összes negatív gondolatot. Amikor elkezdtem a törekvésemet, hogy megkülönböztessem Isten hangját a sajátomtól, akkor valójában azt gyakoroltam, hogy kiürítem az elmémet minden gondolattól. Sokat gondolkodom, így ez kihívást jelentett. Például beszélgethetek valakivel, miközben egyidejűleg egy mentális tennivalólistát készítek. De miután következetesen dolgoztam rajta, egyre könnyebb lett, és most már akaratom szerint ki tudom tisztítani az elmémet.
- Figyelmesen, várakozással figyelj a napod során. Ha beszélgetésben vagy valakivel, akkor figyelned kell, igaz? Ugyanez a helyzet Istennel is. Van egy tévhit, hogy Isten mindig mennydörgő, látványos módon beszél – pedig ez nem igaz. Az ijesztő az, hogy ha nem figyelünk oda, lemaradhatunk arról, amit az Ő csendes kis hangja mond!
- Tarts kéznél egy naplót. Írj le mindent, majd vidd imádságba. Ha nem vagy hozzászokva ahhoz, hogy az Úrtól hallod, lehet, hogy megkérdőjelezel néhány dolgot abból, amit hallasz, és ezt meg is kell tenned! A Biblia azt mondja, hogy vizsgálj meg minden szellemet, mert az ördög össze akar téged zavarni (1János 4:1).
- Élj békességben mindenkivel (Róma 12:18). Kerüld a konfliktust, és a viszálykodást (Példabeszédek 17:14) A békés élet jobban felkészít arra, hogy halld Istentől, és kövesd az Ő lépéseit a következő szintre.
- Ápold a Lélek gyümölcsét (Galata 5:22). Mindig tanulunk és növekszünk. Folytasd a munkát, hogy több szeretetet, örömöt, békességet, hitet és a Lélek más gyümölcseit teremj. Tegyétek széppé a termést az Isten szavának való folyamatos engedelmességgel.
Oly gyakran elutasítjuk a folyamatot, és megpróbáljuk a rövidebb utat választani. Kihívás végigmenni a növekedési időszakon, és meghozni a szükséges áldozatokat, hogy eljussunk a következő szintre – de ez a legfontosabb rész. Nekem személy szerint ezen a területen kellett megérnem. Lázadtam a felkészülés ellen; mindig stresszes voltam, elkéstem, és úgy rohangáltam, mint egy levágott fejű csirke. Isten azt mondta nekem, hogy ha időt szánsz a felkészülésre, akkor élvezni fogod az utazást. Azt mondta, hogy azért ugrottam egyik projektről a másikra, mert kifárasztottam magam olyan feladatok elvégzésével, amelyekre nem készültem fel!
A Biblia azt mondja a Példabeszédek 24:27-ben: “Vállalkozásodat alapozd meg odakinn, készítsd elő kinn a szántóföldön, s aztán fogj hozzá házat építeni.”
