Eckhart Tolle a világ első számú spirituális vezetője akinek tanításait a világon mindenhol millióan követik. Tőle hoztunk most el az együttérzésről egy kis ízelítőt, amely végig kísér minket az életünkön.
Túljutva az elme készítette ellentéteken, olyanná válsz, mint egy mely tó. Eteted külső helyzete, és ami ott történik, a tó felszíne; néha nyugodt, néha szeles és viharos, a ciklusok és évszakok szerint. Azonban lenn, a mélyben a tó mindig nyugodt és zavartalan. Te az egész tó vagy, nem csak a felszín, és kapcsolatban állsz saját mélységeddel, amely tökéletesen nyugodt.
Nem állsz ellen a változásnak azzal, hogy mentálisan bármilyen helyzetbe is belecsimpaszkodnál. A lelki békéd nem azon múlik! A Létben élsz – amely változatlan, időtlen és halál nélküli -, és már nem csüngsz az állandóan hullámzó formák külső világán, elégedettséget és boldogságot remélve. Örömödet leled a formák¬ban, játszol velük, új formákat alkotsz, és értékeled szépségüket, de nincs szükséged arra, hogy bármelyikükhöz hozzáragaszd magad.
Amíg nem vagy tudatában a Létnek, a többi ember valósága kikerül, mert még a magadét sem találtad meg. Az elméd vagy kedveli, vagy nem kedveli a formájukat, amely nemcsak a testüket, hanem az elméjüket is jelenti. Igazi kapcsolat csak akkor válik lehetségessé, amikor tudatában vagy a Létnek!
A Létből kiindulva, szinte csak paravánnak érzékeled a másik ember testét és elméjét, amely mögött az ő valódiságát érzed, ahogy a magadét is. Ha tehát szembesülsz valaki szenvedésével vagy tudattalan viselkedésével, akkor maradj a jelenben és a Léttel összekapcsolódva. Így ugyanis át tudsz látni már a formán, és saját Léteden keresztül érezheted a másik ember sugárzó és tiszta Létét.
A Lét szintjén minden szenvedés illúzió. A szenvedés a formával való azonosulás következménye. Olykor csodás gyógyítások történnek e fölismerés révén! A gyógyító fölébreszti a beteg Léttu datát – ha az készen áll rá.
A szánalom annak tudata, hogy valami erős kötelék fűz össze mindennel, ami él. Legközelebb, amikor azt mondod: „Semmi közöm ahhoz az alakhoz”, jusson eszedbe, hogy nagyon is sok közös van bennetek. Néhány év múlva – lehet két év, lehet hetven, nem nagy különbség – mindketten rothadó holttestek lesztek, majd marék por, végül még az sem. Kijózanító felismerés, szerénnyé tesz. Nincs mire dicsekednünk.
Hogy ez negatív gondolat lenne? Nem. Ez tény. Miért dugd homokba a fejedet? Ebben az értelemben teljes egyenlőség van közted és minden más élőlény között. Az egyik legerőteljesebb spirituális gyakorlat: mélyen meditálni a fizikai formák halandóságán, a sajátodat is beleértve. Ezt úgy hívják: halj meg, mielőtt meghalnál!
Menj bele mélyen! A fizikai formád felbomlik, nincs többé. Aztán elérkezik a pillanat, amikor minden elmeforma és gondolat meghal. Ám te – az az isteni jelenlét, aki vagy – még mindig ott maradsz. Sugárzóan, teljesen ébren.
Soha nem halt meg semmi valódi. Csak a nevek, a formák, az illúziók. Ezen a mély szinten az együttérzés a legszélesebb értelemben gyógyítóvá válik. Ebben az állapotban gyógyító hatásod első¬sorban nem a tetteiden, hanem a létezéseden alapul! Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, megérinti őt a jelenléted és a belőled áradó béke, akár tudatában van ennek, akár nem.
Ha teljesen jelen vagy, és a körülötted lévő emberek tudattalanul viselkednek, nem érzel majd késztetést, hogy reagálj a helyzetre, tehát nem adsz annak valóságot. Békéd olyan hatalmas és mély lesz, hogy minden, ami nem béke, az eltűnik benne, mintha soha nem is létezett volna. Ez megtöri a tett és az arra válaszként Jövő tett – akció és reakció – karmikus körforgását.
Az állatok, a fák, a virágok érezni fogják a békédet, és reagál¬nak majd rá. A létezéseddel, Isten békéjének demonstrálásával tanítasz. A „világ világosságává” válsz, a színtiszta tudat kisugárzásává, és így az ok szintjén szünteted meg a szenvedést. Eltünteted a világból a tudattalanságot.
