Az emberi test valójában nem tud csöndben maradni. Valami más az, amely belép a csöndbe. Annak a te emberségedhez semmi köze.
Csak egy én van, valójában. Amely én a tudatosság. A forrásba való követésekor a személyes én az univerzális énné válik, amely a tudatosság. Kezdd magadat elkapni! Kezdd isteni természetedet fölismerni! Ezt azzal teszed, hogy csöndben maradsz. A megvalósuláshoz vezető leggyorsabb út a csöndben maradás. De tudnod kell, hogy miért maradsz csöndben! Ez az, amiért nem mondhatod ezt egy átlagembernek. Ha valakinek sejtelme sincs az advaita védántáról, nem mondhatod neki, hogy “Maradj csöndben!” Mert akkor az annyit jelent csupán, hogy csöndben kell maradnia. Nem ismeri fel, amit az jelent mélyen, mélyen, mélyen belül, azon a helyen, ahol az abszolút valóság él, és az a csönd.
Az emberi test valójában nem tud csöndben maradni. Valami más az, amely belép a csöndbe. Annak a te emberségedhez semmi köze. Aztán lehet, hogy évek múltán, talán meditáció és előző életek következtében, egyszer csak elég éretté válsz ahhoz, hogy megtudd, hogy ez az út valójában miről szól. Amikor ezt gyakorlatot adom, az nem emberi lényként szól neked. Képesnek látszol rá, hogy emberi lényként keresztülmenj rajta, de biztosíthatlak, hogy emberségednek ehhez semmi köze. Amikor belépsz a csöndbe, mélységes békén, boldogságon, tiszta tudaton mentél keresztül. Ez a csönd. Nem csöndben lét. Meghaladja azt. Nem csupán elméd elcsöndesítése. Ahogy azt folyton mondogatom, a megértés az, hogy nem létezik elme, amit csöndessé kell tenni. Amikor ráébredsz, hogy nem létezik elme, automatikusan elnémulsz. Amikor még azt hiszed, hogy van elméd, minden erőfeszítésedet az elme elcsöndesítésére fordítod, de sikertelenül. Hányan hiszitek, hogy el tudjátok csöndesíteni az elmét erőfeszítés révén? Nem tudjátok. Nem az erőfeszítés csöndesíti el az elmédet. Hanem mindenekelőtt az intelligens megértés, hogy nincs elméd, azután csupán maradj csöndben, és minden gondoskodik önmagáról.
Ha meditálnod kell, akkor természetesen meditálj! Ez az út soha semmilyen más módszernek nincs ellene, azon tény következtében, hogy azok mind fölébredéshez vezetnek végül. Akármit kell tenned, azt kell tenned. De akik értik, hogy miről beszélek, és felismerik, hogy nem elmével, nem testtel, nem világgal, nem univerzummal, nem Istennel kell foglalkozni, azoknál a fölébredés azonnal bekövetkezik, mivel senki nincs, aki alszik. Követed ezt? Ha úgy véled, hogy le kell küzdened valamit, ha úgy véled, hogy dolgoznod kell magadon, bizonyos erőfeszítéseket kell kifejtened, akkor nehéz lesz. Végül is, ki fejti ki az erőfeszítést? Az ego. Ki mondja neked, hogy le kell küzdened mindezeket? Az elme. Azt hiszed, hogy le kell küzdened a rossz szokásaidat, úrrá kell lenned a múlt karmáján, úrrá kell lenned a szamszkárákon. Az egész egy hazugság.
Belátom, beszélek ezekről a dolgokról időnként. Ellentmondásként hangzik, de a legmagasabb igazságokat osztom meg veletek. Nem léteznek legyőzendő szamszkárák, mivel soha nem is léteztek. Nem létezik legyőzendő karma, mivel soha nem is létezett. De az éretlen tanítványok számára létezik. Nekik dolgozniuk kell valamin. Úgyhogy nekik azt mondom, hogy létezik karma, léteznek szamszkárák, léteznek szunnyadó hajlamok, amelyek a hatalmukban tartanak, és amelyeket meg kell haladnod. De hazudok nekik. Mert abban az időszakban valójában az evolúciójukról kell hallaniuk, máskülönben semmi máson sem tudnak dolgozni.
Robert Adams – A szív csöndje
