Az angol szépirodalom legnagyobb szerzőjeként, Shakespeare-t gyakran emlegetik „avoni költőként” vagy „avoni hattyúként”. A világhírű szerző ugyanis Stratford-upon-Avon településen született 1564. április 26-án. Számos kérdést vet fel, hogyan lett egy vidéki gyerekből, aki sosem tanult rangos városi iskolákban, a világirodalom egyik legkiemelkedőbb alakja?
Pályafutása kezdetén, az ifjú William Shakespeare mindenkit lenyűgözött a nemzetközi üzleti ügyekben, a történelemben szerzett ismereteivel, továbbá otthonosan mozgott az elit társadalom és a brit királyi udvar köreiben.
Származását tekintve, sokan kételkednek még ma is abban, hogy az irodalmi munkáit valóban ő szerezte volna. Hihetőbb magyarázat lenne, hogy különböző írókkal dolgozott együtt – például Edward De Vere-rel, Francis Bacon-nel, Christopher Marlowe-val vagy Mary Sidney Herberttel –, akik az ő nevében, helyette alkották meg minden idők leghíresebb bibliográfiáját. A szkepticizmusra az a tény adja a legnyilvánvalóbb okot, hogy Shakespeare szülei és gyermekei mind írástudatlanok voltak.
William egy vidéki gazda, John Shakespeare gyermeke volt, akinek gyorsan be kellett kapcsolódnia a gazdálkodásba. Kezdetben olyan feladatokat kapott, mint a kukorica, szőrmék és gyapjúból készült termékek eladása, valamint kenyér- és italkóstoló volt. Akkor lépett fentebb a társadalmi ranglistán, mikor feleségül vette Mary Ardent, egy arisztokrata farmer lányát. Ezt követően már rangosabb funkciókat töltött be a városi hivatalokban, mi több, Stratford polgármestere is volt.
Mindezek ellenére, apja és a családja továbbra is írástudatlan maradt. De vajon miként boldogult az ifjú Shakespeare a legmagasabb funkciókban? Az írástudatlanság gyakori volt az erzsébetkori Nagy-Britanniában, és az is köztudott, hogy a stratfordi elöljáró mindössze egy szimpla kis jellel szignózta a hivatalos dokumentumokat.
1582-ben, William 18 éves fia nőül vette a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathaway-t, aki már várandós volt első gyermekükkel. Hat hónappal az esküvő után, Anne életet adott egy kislánynak, 1585-ben pedig ikrei születtek, Hamnet és Judith. Kettőjük házasságáról nem sok részletet tudni, de annyi ismert, hogy a házastársak inkább laktak külön, mint együtt, és a lehető legkülönbözőbb érdeklődési köreik voltak.
William a helyi nyelviskolába járt, ahol megtanult írni és olvasni – latinul. A felesége viszont, és két gyermeke úgy érte meg a felnőttkort, hogy fogalma sem volt a betűkről. Az egyetlen, aki végül képes volt egy macskakaparásnyi aláírásra, az Susanna lánya volt.
William Shakespeare 1616. április 23-án hunyt el, mely időskornak számított azokban az időkben, melyekben az átlagéletkor valahová 30 és 40 év közé volt tehető. Az író halálának oka nem ismert, mindössze annyit tudni, hogy William megbetegedett egy görbe éjszaka után, melyet Ben Jonson drámaíró társaságában töltött. Még mielőtt végleg kilehelte volna a lelkét, Shakespeare-nek még sikerült felvésnie egy mondatot saját sírkövére, mely egy stratfordi templomban kapott aztán helyet.
Az átok, ami a kövön áll, a tolvajokat hivatott elrettenteni, és így hangzott: „Jóbarát, Jézus nevére kérlek, óvakodj attól, / hogy felásd az itt lezárt földet. Áldott legyen az, aki megkegyelmez ezeknek a köveknek / és átkozott legyen az, aki elmozdítja a csontjaimat”. Úgy néz ki, a költő szavai hatottak, ugyanis nyughelyét sosem dúlta fel senki.
