Egészen komoly lélektani magyarázata van annak, miért ajánlott rendszeresen készítenünk ételeket másoknak. Persze, ha csak magunknak sütünk-főzünk, az is nagyon jót tesz, szóval ha épp nincs fogyasztóközönséged, az se tántorítson el attól, hogy bevedd a konyhát!
A pszichológusok a következőkkel magyarázzák e tevékenység áldásos hatásait (ők kifejezetten a sütisütésről beszélnek, de szerintünk nyugodtan kiterjeszthetjük a megállapításaikat bármilyen finomság készítésére):
A sütés-főzés egy nagyon hatásos kommunikációs és önkifejezési mód
Akárcsak a festéssel vagy a zeneszerzéssel, a konyhai remekművek készítésével is játékos módon fejezhetjük ki érzelmeinket. Nem véletlen, hogy sokszor, amikor egy szerettünk nehéz helyzetben van – például elveszített valakit – , a vigasztalni próbáló szavak helyett nagyobb erővel bír, ha valamilyen ételt viszünk neki.
Az ételkészítés különösen azok számára lehet hasznos, akik szavakkal nehezen tudják kifejezni a hálájukat, a szimpátiájukat, vagy azt, hogy értékelik a másikat.
Teljes odafigyelést (mindfulness) kíván meg, ami nagyon jót tesz
Helyesen kell kimérni a hozzávalókat, oda kell figyelni a keverésre, a sütési időre, a díszítésre, satöbbi. A sütés-főzés sokszor száz százalékos koncentrációt kíván meg, ami nagyszerűen csökkenti a stressz, és növeli a boldogság szintjét.
A jelenben kell maradnunk, hogy figyelni tudjunk, ezzel együtt azonban egy teljes képnek és tervnek is kell a fejünkben lennie, vagyis ötvözi azt a két folyamatot, amikor a pillanatot éljük meg, és egyúttal az összképet se tévesszük szem elől.
– fogalmaz egy Julie Ohana nevű pszichológus.
