“Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja.” (Galata 6:7).
Sokan a “karma” szót felcserélhetően használják azzal a bibliai fogalommal, hogy azt aratjuk, amit vetünk. És ez érthető, tekintve, hogy ez a két elv pontosan ugyanannak hangzik. Azonban két nagyon különböző fogalomról van szó.
Ha nem vagyunk óvatosak, könnyen összetéveszthetjük a karmát és azt, hogy azt aratjuk, amit vetünk. A keresztényeknek figyelniük kell a különbségre, különben fennáll a veszélye, hogy tévesen értelmezzük azt, amit Krisztus tett a kereszten, amit a Szentlélek jelenleg is munkál bennünk, és az örökkévalóságról szóló igazságot.
Íme három különbség a karma és a bibliai aratás között:
1. A jelentés
Karma
A “karma” szó már azelőtt szerepelt a szótáramban, mielőtt megértettem volna a vetés és aratás bibliai elvét. Mielőtt megismertem volna Jézus Krisztust személyes megváltómként, tudtam, mi a karma. Amikor Krisztus és az Ő Igéje megismerésére jutottam, tudtam, hogy valami nem egyezik a karma tanítása és a Biblia tanítása között.
Az Őstörténeti Enciklopédia szerint a karma az a hit, hogy az ebben az életben szerzett jó és rossz tapasztalatok a jelenlegi és az előző életekben elkövetett cselekedetek összegzett eredménye. A karma állítólag segít megérteni, hogy miért élünk át bizonyos helyzeteket. Emellett racionalizációt ad a születés és halál körforgására.
Felszíni szemszögből nézve a karma áthidalja a jó cselekedetek (vagy szándékok) és a jó eredmények, valamint a rossz cselekedetek (vagy szándékok) és a rossz eredmények közötti szakadékot. Lényegében az, amit az ember ebben az életében arat, annak lehet a következménye, amit az előző életeiben vetett. Amit az ember most vet, azt fogja aratni a következő életében. A karma pedig felhalmozódhat, lehetőséget adva a pozitív vagy negatív következmények kiegyenlítésére.
Amit az ember vet, azt is aratja
A keresztény ember hitéletében a vetés és az aratás a hitnek az Isten Királyságára gyakorolt örökkévaló következményeivel kapcsolatos.
Héberül a “vetni” azt jelenti, hogy “megfogan, kihord vagy termést hoz”. “Aratni” azt jelenti, hogy “betakarítani”. A vetés és az aratás egyaránt alkalmazható a keresztények földi és örökkévalósági életére. Ez azonban abban különbözik a karmától, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit fontos összetevője.
Érdekesnek találom, hogy a szóhasználatban és az alapvető megértésben mennyire hasonlónak tűnik ez a két fogalom. Krisztus ismerete és a Szentlélek megkülönböztető képessége nélkül, azt hiszem, könnyen összetéveszthetjük az egyiket a másikkal. Mindkét alapelvnek azonban nagyon eltérő hatása van a hitünkre és gondolkodásmódunkra.
2. Az eredet
Karma
A karma és az aratás bibliai fogalma közötti egyik elsődleges különbség a forrásuk. Annak ismerete, hogy bizonyos gyakorlatok és fogalmak honnan erednek, segít nekünk megkülönböztető képességet adni abban, hogy felismerjük, mi az isteni és mi az istentelen. Átrostálhatjuk a szürke területeket, és megnézhetjük e két elv történelmi igazságait, hogy tisztább képet kapjunk arról, mit kellene tennünk, mondanunk és hinnünk.
A karma a hindu hagyományból származik. Az Őstörténeti Enciklopédia szerint a karma első említése a Rigvéda nevű szövegben jelent meg, amely a legrégebbi ismert hindu szöveg.
Az idő múlásával a különböző kultúrák és hagyományok átvették a karma fogalmát, és különböző részletekkel egészítették ki, így a karma törvénye földrajzi területtől függően változik.
Amit az ember vet, azt is aratja
A vetés és aratás elve egy bibliai fogalom, amely végig megtalálható Isten Igéjében.
“Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.” Gal 6:7-9.
Hívőként Isten Igéjére, mint legfőbb tekintélyre kell támaszkodnunk, és Isten azt akarja, hogy az abban leírtak szerint éljünk. Isten Igéje a mi szellemi kardunk. Elég éles ahhoz, hogy elválassza az igazságot a hazugságtól, de csak akkor, ha nem hígítjuk fel.
Amikor a vetés és aratás bibliai koncepcióját összekeverjük a karmikus hiedelmekkel, akkor azt kockáztatjuk, hogy felhígítjuk Isten Igéjét. Mi pedig engedékenyebbé és elfogadóbbá válunk a világ dolgai iránt. Akár akarjuk, akár nem, valójában azon kaphatjuk magunkat, hogy kompromittáljuk Isten Igéjét az életünkben. Ezért fontos, hogy minden dolgot a Szentírás alapján vizsgáljunk meg. A karma gyökerestől fogva olyasmi, ami ellene beszél annak, amit az Ige tanít nekünk.
3. A hit és a gondolkodási folyamatok következményei
Karma
A karma elve szerint a jó vagy rossz dolgok, amelyeket az ember tesz, hatással lesznek rá most és a következő életében is. Van az a hiedelem, hogy ha bizonyos dolgokat jóakarattal, jótékonysági cselekedetekkel és az emberiség iránti személyes szolgálatunkkal teszünk, akkor jótéteményeket halmozhatunk fel magunk számára. A karma elhiteti velünk, hogy ha jó (vagy rossz) dolgok történnek velünk, akkor azt valamilyen, akár ebben az életben, akár egy korábbi életben elkövetett cselekedetünk miatt érdemeljük meg.
A Szentírás azt tanítja nekünk, hogy “Legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Máté 5:45). A Szentírás szerint nem tehetünk egyszerűen csak jót, és nem várhatjuk, hogy csak jó történjen velünk (vagy éppen fordítva).
A Prédikátor könyve ugyanerről a jelenségről beszél,
“… Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől..” Prédikátor 9:2.
“Jó és rossz mindannyiunkkal megtörténik.”
Mivel egy bukott világban élünk, ahol bűn van, mindannyiunkra hatással van a bűn. Jó és rossz mindannyiunkkal megtörténik, akár hívők vagyunk, akár nem hívők.
Mivel a jó és a rossz egyaránt megtörténik hívőkkel és nem hívőkkel, a Krisztusba vetett hit az örök reménységért a fő választóvonal a karma és a vetés-aratás bibliai fogalma között.
A karma azt tanítja, hogy több életünk van, és így több esélyünk is, hogy jót tegyünk, vezekelve a rosszért, amit elkövettünk. A vetés és aratás elve azt tanítja, hogy függetlenül attól, hogy mit tettünk, amikor Krisztust elfogadjuk az életünkbe, akkor az ő Lelkét fogadjuk el. És az ő Lelkével együtt jár a szabadság. Van egy örök élet, amelyet a Lélek által aratunk, ahogyan a Lélek által vetünk (Galata 6:8).
Ha a karmáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy kiérdemelhetjük a jó vagy rossz életet. Ha a vetés és aratás bibliai elvéről beszélünk, akkor pedig arról van szó, hogy a Krisztusba vetett hitünk elvezet minket a Lélek által megváltott élet felé.
Ha ezt tesszük, akkor a Lélek gyümölcseinek megalapozására jutunk, amelyek a következők: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom (Galata 5:22). Amikor ezeket elvetjük az életünkben, jó dolgok születnek, de nem a saját akaratunkból, hogy jót tegyünk. Hanem a hit miatt, amely befed minket, és hozzáférést biztosít Istenhez és az ő Lelkének erejéhez.
Őszintén hiszem, hogy minél jobban elmélyülünk a Krisztussal való kapcsolatba a hit által, annál kevésbé koncentrálunk olyan ideiglenes dolgokra, mint ez az élet, amely elmúlik. És egyre inkább azzal foglalkozunk, hogy amit most teszünk, hogyan hat Isten országára. A vetés és az aratás az örökkévaló dolgok felé fordítja a szívünket.
“Megigazultunk a hit által”.
Imádkozom, hogy megértsd és tartsd meg a vetés és aratás bibliai elvét az életedre vonatkozóan. Imádkozom, hogy teljes mértékben tudd, hogy Isten olyan ajándékot adott neked, amelyet soha nem érdemelhettél ki, vagy nem kaphattál karmával.
Megigazultunk a hit által. Ennek eredményeként hit által kell élnünk és szeretnünk, megragadva Isten minden ígéretét. Ámen.
