Sütni akarunk, de nincs élesztő a háznál? Természetesen ezzel a recepttel nem készíthetünk kovászt, de biztosak lehetünk benne, hogy lesz egy friss és házi élesztőnk.
Általában erre nincs igazán szükségünk, hiszen az élesztő különböző fajtái kaphatóak a szupermarketekben. A 2020-as év azonban azt is megmutatta, hogy néha minden másként alakul, mint ahogyan azt előre elgondoltuk, és nem mindig tudunk mindent megvásárolni, amit szeretnénk, így alkalmazkodnunk kell az új helyzethez. Ha más módon nem tudunk beszerezni élesztőt- bármilyen okból, is kifolyólag – az alábbiak szerint készíthetünk mi magunk, és ehhez csak 3 hozzávalóra és egy kis türelemre van szükség.
De először: mi is pontosan az élesztő? Ha élesztőről beszélünk, akkor olyan kis mikroorganizmusokra gondolunk, amelyek bizonyos tápanyagokat, például a cukrot alkohollá és szén-dioxiddá bontják. Az élesztők valójában élő szervezetek – de mivel nincs központi idegrendszerük, nem éreznek fájdalmat és nem tartoznak az állatvilághoz. Az élesztőgomba vegán.
Összességében nincs olyan, hogy „egyetlen élesztő” – inkább sokféle élesztő törzs létezik. Az egyik: a Saccharomyces cerevisiae – más néven pékélesztő és sörélesztő. Az élesztőgombák természetesen előfordulnak a legtöbb gyümölcsfajtán is.
Ha élesztőt akarunk készíteni magunknak, csak három összetevőre lesz szükségünk hozzá:
500 ml meleg vízre;
1 evőkanál cukorra;
2 db szárított gyümölcsre (pl. datolya, szárított barack vagy aszalt szilva);
Szüksége van egy 500 ml-es űrtartalmú üvegre. Egy keskeny, jól zárható üveg erre az ideális.
A szárított gyümölcsök speciális, puha felülettel rendelkeznek. Ez biztosítja az élesztő ideális táptalaját. A cukor adja az élesztőnek a szükséges „ételt”.
Először töltsük meg az üveget meleg vízzel. Adjuk hozzá a cukrot, zárjuk le a tartályt, és jól rázzuk össze. A cukrot a vízben teljesen fel kell oldani. Tegyük a 2 darab szárított gyümölcsöt a vízbe, és zárja le ismét a tartályt, majd helyezzük meleg helyre. A 25 és 35 C fok közötti hőmérséklet erre az ideális, ezért az üveget tegyük a fűtőtest közvetlen közelébe. Minden reggel és este alaposan rázzuk fel a zárt edényt. Ezután rövid időre vegyük le a fedelet, hogy a keletkezett gázok felszabadulhassanak. Körülbelül öt-tíz napos eljárás után a házi „vadélesztőnk” használatra kész.
A pontos időtartamot nehéz meghatározni, mivel az elkészülés folyamata számos tényezőtől függ, beleértve a hőmérsékletet is. Az elkészült élesztőt arról ismerhetjük fel, hogy rendelkezik az élesztők jellegzetes illatával, hogy a világos színű élesztő az edény aljára telepszik, és hogy az üvegben sok kis buborék emelkedik fel a víz felszínére. Ha azonban a víz rossz szagú, vagy akár penészes, akkor inkább ismételjük meg a folyamatot.
A házi élesztőnek alig van közös vonása a bolti élesztővel, amelyet kockaként vagy szárazon vásárolhatunk a szupermarketben. Ezért érdemes néhány dolgot szem előtt tartani, ha saját készítésű élesztőt kívánunk használni a sütéshez:
használat előtt, alaposan rázzuk fel az élesztővizet a zárt tartályban;
távolítsuk el belőle a szárított gyümölcsöt;
cseréljük a receptben szereplő élesztő mennyiségét megfelelő mennyiségű élesztős vízre;
a házi élesztő kevesebb hajtóerővel rendelkezik, mint a kereskedelemben előállított élesztő, ezért hagyjunk több időt a tészta kelesztésére.
Tipp: Hűtőszekrényben, a szárított gyümölcsök nélkül, tárolhatjuk az élesztős vizet körülbelül egy-két hétig, mert az élesztőgombák nem aktívak a hűtés ideje alatt.
filantropikum