Ha az ego világában élsz, akkor az életed szüntelen küzdelem állandó erőszak és agresszió. Nyomorúságba taszítasz másokat, s közben a saját létedet is nyomorúságossá teszed, hiszen a küzdelmekkel teli élet nem is, lehet másmilyen. Tehát minden tőled függ, attól, hogy ki vagy valójában.



Ha az egóddal vagy azonos, ha még mindig az ego fogalmaiban gondolsz önmagadra, akkor az életedet egy bizonyos bűz fogja belengeni. Ha viszont eljutsz a felismerésre, hogy nem vagy azonos az egóval, akkor az életed édes illatot áraszt.

Ha nem ismered önmagad, akkor az öntudatlanságból kiindulva élsz, márpedig az öntudatlan élet csakis félreértésekbe torkollhat. Meghallgathatod Buddhát, meghallgathatsz engem, meghallgathatod Jézust, mégis a saját öntudatlanságod szerint fogsz értelmezni mindenkit – vagyis félreértelmezel. (…)

Egy filozófus egyszer egy parkban sétálgatva észrevett egy férfit, aki lótuszülésben nyitott szemmel a földet nézte. A filozófus látta, hogy az illető egészen elmerülten bámul lefelé. Miután figyelte egy darabig, nem tudta tovább türtőztetni magát, odament a különös fickóhoz, és megkérdezte tőle:

– Mit csinálsz te itt? Mit vizslatsz annyira? A férfi anélkül felelt, hogy felé fordította volna a tekintetét: – A zen hagyományt követem, miszerint csendben és tétlenül kell ülni, s akkor majd eljön a tavasz, és a fű magától nőni kezd. Próbálom meglátni, ahogyan a fű nő, de nem nő az egy cseppet sem. A fű növekedését nézni felesleges – de hát mindig ez történik: Jézus mond valamit, az emberek meghall-hatják, de csupán a szavakat hallják, és a saját maguk módján értelmezik azokat.



– Egy anya elvitte a kisfiát egy pszichiáterhez, és legalább három órán át ecsetelte a gyermek egész élettörténetét. A pszichiáter belefáradt, torkig volt az egésszel, de a nő olyannyira belemerült a mesélésbe, hogy még csak lehetőséget sem adott neki a közbeszólásra. Egyik mondat követte a másikat lélegzetvételnyi szünet nélkül. Végül a pszichiáter kénytelen volt közbevágni: – Kérem, álljon meg egy pillanatra! Hadd kérdezzek valamit a fiától!

És a fiúhoz fordult: – Édesanyád panaszkodik, hogy semmire sem figyelsz oda, amit mond neked. Valami baj van a hallásoddal? Mire a fiú így felelt: – Nem, semmi baj a hallásommal, a fülem tökéletesen rendben van; de ami az odafigyelést illeti, az egészen más dolog! Ezt most már maga is meg tudja ítélni. Maga képes odafigyel¬ni anyámra? Hallani még csak hallom; ez elkerülhetetlen. Végig figyeltem magát, még maga is izgett-mozgott, mint a sajtkukac. Az ember kénytelen végighallgatni őt, de hogy odafigyeljen rá…

Azt legalább szabadon eldönthetetlen, hogy figyelek-e vagy sem. Csak rajtam áll, hogy odafigyelek-e. Ha kiabál velem, kénytelen vagyok ugyan végighallgatni, de hogy odafigyeljek – az ki van zárva. Te is sok mindent meghallgattál, amire nem figyeltél oda, és így mindenféle torzításokat halmoztál fel. S így az emberek, anélkül szajkózzák a betanult szavakat, hogy halvány fogalmuk lenne róla, mit ismételgetnek.

Azt kérdezed tőlem: „Mire vágyom?” Inkább nekem kellene megkérdeznem ezt tőled, hiszen az egész attól függ, hogy hol tartasz pillanatnyilag. Ha a testeddel azonosulsz, akkor a kívánságaid egyszerűek lesznek: kizárólag ételre és szexre fogsz vágyni, ezek lesznek az egyedüli kívánságaid. E kettő a legalacsonyabb rendű állati vágy. Ne feledd, nem elítélni vagy értékelni akarom ezeket azzal, hogy a legalacsonyabb rendűnek nevezem, csupán egy tényt szögezek le: ez a létra legalsó foka. Ha az elméddel azonosulsz, akkor a vágyaid másmilyenek lesznek: zene, tánc, költészet és még ezernyi más dolog… A test igen behatárolt; egyszerű dolgok foglalkoztatják: az étel és a szex. Ingaként mozog ide-oda a kettő között, s kívülük semmi más nem létezik számára. Ha azonban az elméddel azonosulsz, az már számos dimenziót jelent. Ekkor érdekelhet a filozófia, érdekelhet a természettudomány vagy a vallás – annyi különböző dolog iránt érdeklődhetsz, amennyit csak el tudsz képzelni.

Ha a szíveddel azonosulsz, akkor a vágyaid még magasabb rendű-e lesznek – magasabb rendűek az elme vágyainál. Fejlettebb lesz a szépérzéked, éberebbé, érzékenyebbé, szeretetteljesebbé válsz.

Az elme támadó, a szív befogadó. Az elme férfiúi, a szív női természetű. Az elme logikus, a szív szeretetteljes. Tehát minden attól függ, hogy hol akadtál el: a testnél, az elménél vagy a szívnél. Ez a három legfontosabb állapot, amelyekből kiindulva az ember működhet. Azonban egy negyedik is rejlik benned; Keleten ezt túrijának nevezik. A túrija egyszerűen „a negyediket”, a transzcendentálist jelenti. Ha tudatában vagy transzcendentális természetednek, minden vágyad szertefoszlik. Ekkor az ember egyszerűen csak létezik, mindennemű vágyaktól mentesen – ekkor nincs mit kérnie, és nincs mit beteljesítenie. Nem létezik számára sem múlt, sem jövő. Ekkor az ember csupán a pillanatban él, tökéletesen elégedetten és beteljesedetten. A negyedik állapotban ezerszirmú lótuszvirágod kinyílik, és az istenekhez válsz hasonlatossá.

forrás

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp

Havi egyszer exkluzív tartalmat küldünk, kizárólag emailben, ami ingyenes könyveket, meditációkat, videókat, egyedi csillagjegy elemzéseket, és még egyéb érdekes dolgokat foglal magába.

Felkapott bejegyzés:

Legutóbbi bejegyzések:

Close Menu