Mit jelent a szuperérzékenység?

„Minden ember – független attól, hogy szuperérzékeny, vagy sem – akkor érzi magát a legjobban, ha nem is unatkozik, de izgalmi szintje sem túl magas. Az emberek jelentősen különböznek abban, hogy azonos helyzetekben és azonos ingerek hatására milyen mértékben fokozódik idegrendszerük izgalmi állapota.”(E.N. Aron). Ez a különbség alapvetően örökölt, velünk született jellemző – bár bizonyos környezeti hatások, főleg a korai életévekben befolyásolhatják. A szuperérzékeny emberek idegrendszere erősebben reagál a külső ingerekre, sőt jellemzően több ingert észlel a külvilágból. Ráadásul nemcsak a külső, hanem a belső ingerekkel is hasonló a helyzet, saját fizikai és érzelmi állapotait is erősebben éli meg a szuperérzékeny ember. Elaine N. Aron nevéhez fűződik a szuperérzékenység vizsgálata és bemutatása (bár természetesen korábban már mások is leírtak hasonlóakat, pl. Jung). Aron szerint az emberek közel 20%-a érintett, mely különbség már csecsemőkorban is megtalálható. Ezt a fokozott érzékenységet jellemzően korlátnak és sebezhetőségnek élik meg az érintettek, és a mai világban a környezet sem feltétlen érti meg, vagy tartja vonzónak ezt a jellemzőt. Aron munkásságának köszönhetően azonban komplexebb és kiegyensúlyozottabb képet kaphatunk a szuperérzékenységről.

Milyen egy szuperérzékeny ember?

Természetesen minden szuperérzékeny ember más és más, azonban vannak gyakran előforduló hasonlóságok. A szuperérzékeny emberek…

• fogékonyak mások hangulatára, érzelmi állapotára és jellemzően motiváltak arra, hogy támogatást, segítséget nyújtsanak másoknak.
• gyakran töprengenek saját érzelmi állapotaikon, élénk belső világ és képzelőerő jellemzi őket.
• lelkiismeretesség és felelősségvállalás jellemzi őket munkájukban és emberi kapcsolataikban egyaránt.
• jellemzően lassabban és megfontoltabban döntenek, elővigyázatosság és pontosság jellemzi őket.
• fogékonyak a szépség és a finomság iránt (ízek, illatok, látványok).