Egyiptomi naptár – Jön az ár

Az emberiség történetének első kalendáriumát Egyiptomban állították össze, Kr. e. 4000 körül.
Időszámítása a Nílus vízállásával függ össze: a talaj ugyanis csak a folyó áradása következtében vált termékennyé, az árvizek pedig nagyjából 365 naponként követték egymást.

Mivel ez mindig egybeesett a Szíriusz csillag felkelésével (január 19./20.), az egyiptomiak ezt a dátumot választották az újév napjának.

A mezőgazdasági tevékenységekhez igazítva három évszakra: árvízre, vetésre és aratásra osztották az esztendőt.

Maja naptár – A világvége elmaradt

Közép-Amerika őslakosai fejlett naptárrendszerrel rendelkeztek. Az úgynevezett haab kalendárium alapjául a vetési és betakarítási időszak szolgált.

Annyiban hasonlít a mi naptárunkhoz, hogy magában foglalt egy 365 napos szoláris évet. Viszont ez 18 hónapot tartalmazott, melyek mindegyike 20-20 napból állt – ezt egészítette ki 5 további nap. Úgy tartották, hogy ezek szerencsétlenséget hoznak, ezért ilyenkor különböző praktikákat alkalmaztak a rossz energiák megfékezésére.

Ezzel párhuzamosan a maják használták az úgynevezett hosszú számítást is, amely Kr. e. 3114. augusztus 11-től kezdve folyamatosan számlálta a napokat.

Mivel sokan úgy tudták, hogy a naptár 2012. december 21-én véget ér, szárnyra keltek a világvégejóslatok. A hiedelmekkel ellentétben azonban aznap csak a kalendárium leghosszabb időegysége fejeződött be.

Iszlám naptár – Mindig máskor ünnepelnek

E holdnaptár szerint egy esztendő 12 egymást váltó, 29 és 30 napos hónapból, vagyis 354 napból és nyolc órából áll. Hogy kompenzálják a szabálytalanságot, minden második év kiegészül egy szökőnappal.
A holdév ennek ellenére 11 nappal rövidebb a mi napévünknél.

Ennek következtében minden esztendőben más-más időpontra esnek az egyes ünnepek, és a böjt hónapja, a ramadán is máskor kezdődik. Az iszlám időszámítás kezdete i. sz. 622. július 16., vagyis Mohamed próféta kivándorlása Mekkából.

Keresztény naptár – Tíz nap elveszett

A világ legszélesebb körben használt naptára a keresztény Gergely-naptár.
A naptár kezdete Krisztus születéséhez igazodik, az eseményeket ez előtt vagy után helyezi el az időben. Fő jellemzője, hogy napokban, hónapokban és években méri a múló időt. Egy nap 24 órából áll – ennyi ideig tart, hogy a Föld megforduljon a saját tengelye körül.

A Gergely-naptár a korábbi Julianus-naptárt pontosította. Utóbbiban egy év 365,25 napos, ezért négyévente beiktattak egy szökőnapot. Mivel azonban egy napév valójában 365,2422 napot jelent, a 11 perces eltérés következtében a húsvét időpontja folyamatosan tolódott.

Valójában ez tette szükségessé a korrekciót. Ennek első lépése az volt, hogy 1582. október 4. után közvetlenül október 15. következett, vagyis tíz nap egyszerűen elveszett. Azóta pedig, hogy a 11 perces eltérések ne okozzanak zavart, 400 évente elmarad 3 szökőnap.

Kínai naptár – A holdhoz igazítva

A közigazgatásban 1921. január 1-jétől hivatalosan a Gergely-naptárt használják ugyan, ám a kelet-ázsiai ünnepek meghatározása továbbra is a kínai naptár alapján történik.

A kalendáriumon az idők folyamán több uralkodódinasztia is változtatott. Jelenleg minden hónap az újhold éjjelén kezdődik, és a következő újholdig tart. 2-3 évente pedig beiktatnak egy pluszhónapot, hogy „ledolgozzák” az időeltérést.

Adós, fizess!

A latin eredetű kalendárium szóeredeti jelentése adósságkönyv, más fordítások szerint az adósok könyve volt. Ez a régi római hónapok első napjainak jegyzéke volt, mivel ezeken a napokon hirdették ki nyilvánosan az esedékes hitel- és kamatköveteléseket.

forrás: astronet.hu

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp

Havi egyszer exkluzív tartalmat küldünk, kizárólag emailben, ami ingyenes könyveket, meditációkat, videókat, egyedi csillagjegy elemzéseket, és még egyéb érdekes dolgokat foglal magába.

Felkapott bejegyzés:

Legutóbbi bejegyzések:

Close Menu