Ebből a keringőből aztán nem mindig kerül ki győztesen, és néha áldozatául esik magának a halálnak, de minden túlélt keringő megerősíti, és adrenalinnal tölti el.
Ezek az emberek mindig keresik a halált, és érdeklődnek is iránta. Nem azért, hogy hamar meghaljanak, hanem azért, hogy éljenek.
Ha gyakran olvasol a halálról, vagy ezzel kapcsolatos videókat nézel, akkor téged is mozgat a halállal való keringő gondolata.
Azt szokták mondani, hogy aki a halállal keringőzik, veszélyes életet él ugyan, de csak ők élnek igazán, legyen az életük bármennyire is rövid.
Az élethez való ragaszkodás
Van a másik csoport, akik foggal, körömmel ragaszkodnak az élethez. Olyan szinten, hogy az sokszor a saját életük rovására megy, vagyis azt vonják meg maguktól, amit legjobban szeretnének megvédeni.
Kifejezetten riasztja őket a halál gondolata. Az ilyen emberek rendszerint nyugis, biztonságos életet élnek.
Ez a nagy ragaszkodás az élethez azonban sokszor egy görcsös állapotot eredményez, és gyakran szokták mondani az ilyen beállítottságú emberekre, hogy valójában csak léteznek, nem élnek.
Valójában nem igazán létezik köztes csoport. Olyan átmeneti intervallum, amibe mások beletartoznának.
A mérleg mindig az egyik irányba billen, noha lehetnek bennünk, és lelkünkben olyan tulajdonságok, melyek az élethez való ragaszkodáshoz billentik a mérleg serpenyőjét, míg a másik oldalon megvannak bennünk a haláltánchoz szükséges jellemzők.
Tedd fel magadnak a kérdést: te melyik jellem vagy?
forrás: avilagtitkai