A második fa azt mondta: “Én egy nagy hajó szeretnék lenni, hogy a tenger hullámain úszhassak és bejárjam a világot. Minden utas biztonságban érezhetné magát, mert erős vagyok és tartós.”
A harmadik fa azt mondta:
“Én azt szeretném, hogy nőjek és én legyek a legerősebb és legmagasabb fa az erdőben, mert akkor az emberek a dombról megcsodálnának, látnák milyen szépek az ágaim és az Istenre gondolnának, és arra, hogy én milyen közel vagyok hozzá. Én lennék minden idők legnagyobb fája és az emberek emlékeznének rám.”
Néhány év múlva megérkeztek a favágók, az egyik közülük az első fához lépett és azt mondta: ” Ez egy nagyon erős fa, biztosan eladják egy asztalosnak”, és elkezdte kivágni. A fa boldog volt, mert az asztalos kincsesládát tud készíteni belőle.
A második fához érve a favágó a következőket mondta: “Erős fa, biztosan eladják hajómestereknek.” A második fa nagyon örült, mert érezte, hogy jó úton halad az álma megvalósítása felé.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, akkor a fa megijedt és attól félt, hogy az ő álma nem fog teljesülni. Az egyik favágó azt mondta: “Nincs szükségünk különleges fára, elviszem ezt innen” majd kivágta a fát.
A favágók az első fából jászolt készítettek az állatok számára és telerakták szénával. Ez egészen más volt, mint amit a fa szeretett volna.
A második fából egy kis halászbárkát készítettek, ezzel a második fa álma is füstbe ment, mert nem egy nagy hajó lett belőle, aki királyokat és királynékat szállít.
A harmadik fa fel lett hasítva darabokra és be lett téve egy sötét pajtába, így senki sem tudta őt csodálni.
Az évek teltek, a fák el is feledkeztek az álmaikról. Egy napon a kerítésnél belépett egy férfi és egy nő. A nő szült egy fiú gyermeket és beletette abba a jászolba, amelyet az állatoknak készítettek az első fából. Az apa szerette volna a gyereket kiságyba tenni, de nem volt rá lehetőség. Ekkor a fa megértette, hogy ő is fontos, mert ezek az emberek minden idők legnagyobb kincsét belefektették.
Néhány év múlva egy csoport abban a halászbárkában lebegett a vízen, amelyet a második fából készítettek. Az egyik személy elfáradt és elaludt, de közben olyan vihar kerekedett, hogy a bárka azt gondolta nem lesz elég erős ahhoz, hogy biztonságban tartsa az utasokat.
Ekkor a többiek felköltötték az alvó társukat, ő pedig felállt és a következőket mondta: “Csendesedj!” és a vihar csendesedni kezdett. Ekkor a fa megértette, hogy a királyok királyát vitte a bárkában.
Egy napon valaki jött a harmadik fához és felhasználták. A férfit a fához szegezték, majd felvitték a domb tetejére, hogy ott haljon meg.