Sebastião Ribeiro Salgado világszerte elismert szociofotográfus és fotós újságíró Brazíliából, de kevesen tudják, hogy ő áll az egyik legcsodálatosabb környezetvédelmi helyreállító projekt mögött. A feleségével együtt Salgado majdnem befejezte az Atlanti-parti Esőerdő egy nagy területének helyreállítását, melynek során az elmúlt két évtizedben több millió facsemetét ültettek.
Az Instituto Terra, egy nonprofit szervezet története 1998-ban kezdődött, melyet Sebastião Salgado és felesége, Lélia Deluiz Wanick Salgado alapított. A híres fotós éppen visszatért Ruandából, ahol a háborúk okozta tragédiákat dokumentálta. Azok a szörnyűségek, amelyeket a háborúk során látott, sokáig kísértették őt, miután elhagyta Afrikát, és egy ponton teljesen elvesztette mind az emberiségbe vetett hitét, mind a fotózás iránti vágyát.
Körülbelül ez idő tájt Sebastião szülei felajánlották neki és Lélianak azt a régi farmot, ahol felnőtt, és kapott az alkalmon, hogy hazatérjen, és azt gondolta, hogy az idilli paradicsom segít majd a lelkének meggyógyulni. Amikor azonban megérkezett azt látta, hogy egykori otthona egyáltalán nem hasonlított arra, ahogy korábban kinézett.
Salgado egy több mint 700 hektáros farmon nőtt fel Minas Gerais államban, 200 kilométerre a brazíliai Atlanti-óceán partjaitól. Arra emlékezett, hogy amikor még gyerek volt, a családja farmjának felét az Atlanti-erdő borította a Doce folyó völgyében, és a fauna, amit otthonának tekintett, minden nap a vadon élő állatok hangjától zengett. De nem ez a látvány fogadta, amikor a 90-es évek közepén hazatért.
“A föld annyira beteg volt, mint én voltam – minden megsemmisült,” – mondta Sebastião. “A földnek csak mintegy 0,5%-át borították fák.“
Mint sok más brazíliai gazdálkodó, Salgado apja is elkezdte kivágni az erdőt, eladta a fát és afrikai füvet ültetett a szarvasmarhák takarmányozására. Nem tartott sokáig, mire a Doce folyó völgye nagy része a biológiai sokféleség paradicsomából egy sivataggá vált, amely már nem tudta fenntartani az állati életet. De Sebastião és Lélia úgy döntöttek, hogy nem veszett el minden, és hogy az egyszer már ott lévő erdő újra életre kelthető.
“Akkor a feleségemnek volt egy elképesztő ötlete, hogy telepítsük újra ezt az erdőt,” – emlékszik vissza a brazil fotós. “És amikor elkezdtük, a rovarok és a madarak, valamint a halak is visszatértek, és a fák növekedésének köszönhetően én is újjászületettem – ez volt a legfontosabb pillanat.“
A pár megalapította az Instituto Terra-t, majd 1998 szeptemberében egyRenato de Jesus nevű erdészeti mérnököt vezettek végig a farmon, aki akkoriban újratelepítési programokat hajtott végre a brazil Vale bányászati vállalat számára. A mérnök elmondta nekik, hogy a talaj tönkrement, de mint bármely más földterület, helyreállítható. Ezután Salgados két tucat munkást bérelt fel, akik kézzel és kezdetleges eszközökkel kezdték el eltávolítani az invazív afrikai füvet.
Sebastião 100000 facsemetét kapott a Vale faiskolájától, és nemzetközi fotográfus hírnevét latba vetve pénzügyi adományokat gyűjtött a világ kormányaitól és alapítványaitól. A terv az volt, hogy a kopár földet brazil fenyőfákkal és hüvelyesekkel telepítik be, amelyek gyorsan megnőnek és elpusztulnak. Ezzel visszanyerték a talajban a kimerült nitrogént, és árnyékot és menedéket biztosítottak a madaraknak és a rovaroknak. A terv szerint öt vagy tíz év múlva a föld már képessé vált fenntartani az őshonos fákat.
“Mint amikor felnő egy kisbaba,” – mondta Salgado. “Meg kell tanítani járni, beszélni, majd önállóan iskolába menni. A fák ugyanazok. Egy ideig a közelben kell maradni.“
Az Atlanti-erdő helyreállítása a Doce folyó völgyében Salgadosék számára egy valódi harc volt. Az első ültetés után a palánták háromötöde elpusztult a földön. Kifejezetten küzdeniük kellett az invazív fajok ellen, és csalit kellett használniuk, hogy az agresszív levélfogyasztó rovarokat távol tartsák a “gyermekeiktől“. De kemény munkájuk végül meghozta a gyümölcsét. Évről évre egyre kevesebb facsemetét vesztettek el, és 2002-re az Instituto Terra már saját csemete neveldével rendelkezett.
Egy erdő helyreállítása nem olcsó dolog, különösen akkor, ha valaki nonprofit tevékenységet folytat. Míg Salgadoék adományokat kaptak mind nemzeti, mind tartományi kormányoktól, valamint alapítványoktól és magánvállalatoktól, gyakran ki kellett üríteniük a zsebüket, hogy életben tartsák projektjüket. 2005-ben, amikor az Instituto Terra kétségbeesetten próbált pénzhez jutni, Sebastião árverésre bocsátotta az 50 éves évfordulójára díjként kapott Leica M7 fényképezőgépét. 107500 dollárért értékesítette, amiből több mint 30000 fát ültetett.
Az elmúlt 20 évben a Doce-völgy hatalmas metamorfózison ment keresztül. Ahol egykor kopár dombok voltak, most egy 700 hektáros Atlanti-erdő található tele élettel. Mintegy négymillió őshonos fából áll, melyeket az Instituto Terra faiskolájában neveltek fel. Még az a patak is visszatért az életbe, amelyben Sebastião gyerekként játszott, köszönhetően a talaj megújult képességének a csapadék elnyelésére és megtartására. Egy erdő a csapadék akár 60 százalékát is képes visszatartani a kopár talajjal szemben, ahol a víz gyorsan elfolyik a tengerbe.
Az Instituto Terra területe nagyon kicsi Brazília vagy a bolygó nagyságrendjéhez képest, de bizonyíték, hogy soha nem késő, hogy elkezdjük helyreállítani a környezetben okozott károkat. Ha egy brazil házaspár két évtizeden belül képes volt visszahozni az életbe egy szubtrópusi esőerdőt, akkor gondoljunk csak bele, hogy mit tehetnék az egész világgal, ha úgy döntünk. (1)
forrás: ujvilagtudat
