Mi jut eszedbe, ha a pihenésre gondolsz?
Talán a napsütés, az uszoda, a strand, a horgászat, a golf, a vízparti séták, a nyaralás, a táborozás, a fagylalt, a jó ételek és még sok minden más!
Természetesen az, hogy hogyan válaszolunk erre a kezdő kérdésre, attól függ, hogy mi történik velünk, és hogy az életünk melyik szakaszában vagyunk. De remélhetőleg valamikor mindannyiunk életébe be van vésve valamilyen szándékos pihenés.
MINDENKINEK szüksége van arra, hogy elmenjen és kipihenje magát! Nekünk is csak arra van szükségünk, hogy a szokásos időbeosztásunk alatt és a hétvégéken is szánjunk egy kis időt a pihenésre. Sajnos ez az, amiben sokan közülünk nem vagyunk túl jók. A kultúra gyakran azt a hazugságot táplálja belénk, hogy nem élünk a legteljesebben, ha nem megyünk megállás nélkül, nem töltjük tele a naptárunkat, és nem dolgozunk folyamatosan hosszú órákat.
Ha megnézzük, hogyan teremtett minket Isten, és hogyan rakta a dolgokat rendbe, akkor egy másik modellt látunk.
A pihenés legfontosabb alapelvei
1. A pihenés nem jelent gyengeséget.
Időnként mindannyian azt gondolhatjuk, hogy ha kiveszünk egy szabadnapot, kikapcsoljuk a telefonunkat, elutazunk a hétvégére, vagy egy kicsit korábban lefekszünk aludni, akkor gyengék vagyunk. Talán azt gondoljuk: “Erős ember vagyok, mert keményen dolgozom!”
Igen, lehet, hogy így van, és keményen is kell dolgoznod, de attól, hogy időt szánsz magadra, még nem jelenti azt, hogy nem vagy erős ember. Én azt mondanám, hogy amikor időt szánsz a pihenésre, akkor valójában erősebb emberré teszed magad, mert felismered, hogy ha 100%-ot akarsz adni az életedből, ahogyan azt kell, akkor először fel kell tankolnod és új energiát kell gyűjtened a pihenés által.
2. Nem arra vagyunk teremtve, hogy folyamatosan mozgásban legyünk.
Láttam már olyan embereket, akik olyan keményen dolgoztak, hogy végül kiégtek, depressziósak lettek, vagy annyira szétestek, hogy ez kezdett negatívan hatni rájuk fizikailag, érzelmileg, sőt lelkileg is.
Ne értsetek félre, elismerem, hogy vannak olyan életszakaszok, amikor mindenképpen elfoglaltak leszünk. Néha semmit sem tehetünk ez ellen. Lesznek olyan napok, amikor hosszú órákat kell dolgoznod, extra korán kell kelned, sokáig kell maradnod, és túlóráznod kell. A probléma azonban az, amikor ez a normális életmódoddá válik.
Különbség van aközött, hogy egy évszakban élsz, de megérted, hogy nem maradhatsz abban az évszakban, és aközött, hogy egyszerűen csak a megállás nélküli menés állapotában élsz. Arra lettünk teremtve, hogy egy bizonyos kapacitással tudjunk működni. Ha egyszer elértük ezt a kapacitást, akkor észre kell vennünk a jelzést, hogy pihenjünk.
3. Nem baj, ha néha nemet mondunk.
Természetes, hogy emberbarát vagyok. Emlékszem olyan időkre a múltban, amikor mindenre igent mondtam, amire megkértek vagy ösztökéltek. Azt gondoltam: “Nos, ha hatékony akarok lenni a szolgálatban és igazán növekedni akarok, akkor meg kell tanulnom mindent megtenni. Nem akarom őket cserben hagyni.”
Nyilvánvalóan nagy előnye van annak, ha különböző tapasztalatokkal rendelkezünk, és különböző dolgoknak vagyunk kitéve, de nem lehet mindent, mindig, minden alkalommal elvállalni és megcsinálni!
Lehet, hogy nehezen mondunk nemet egy társasági eseményre, önkéntes lehetőségre vagy egy feladatra, amit valaki szeretne, hogy elvégezzünk, de nem lehet mindent megcsinálni! Nem minden jó lehetőség Isten lehetősége.
4. A pihenés a jövőben kifizetődik.
Nem számít a korunk vagy az, hogy mit tettünk. Az egyik dolog, amit az élet ajándékában szeretek, hogy a holnap egy új nap!
Amíg az Úr akarja, addig új lehetőségünk van arra, hogy néhány egészséges ritmust alakítsunk ki az életünkben. Még ha apróságnak tűnik is, kifizetődő lesz. A pihenési szokásainkban idővel bekövetkező apró változások megváltoztathatják az életünket, és segíthetnek meghatározni az új-normalitásunkat a jövőre nézve.
